Ma este ismét elmentem futni, amit azért emelek ki megint, mert délután voltunk a családdal bringázni és 16 km-t mentünk. Fáradt is voltam és különben is megvolt a mai sport, nem?
De mivel ez a 120 nap arról szól, hogy végig is csináljam a blogírást és a futást is (és közben a háttérben kiépítsek egy online vállalkozást <tudom, arról addig nem esett sok szó, de majd fog>), elmentem.
S elővettem azt a mentális trükköt, ami átsegít a feladásra késztető hangulatokon (amik nem reális kudarcokon alapulnak, hanem csak hangulatok) és azokon az “észérveken”, amelyek e hangulatokból fakadnak és szintén hasonló súlyúak.
Az egész ennyi: meg kell tenni a dolgot a megtevés kedvéért. Nem számít a végrehajtás minősége, az eredmény, tehát meg is engedhetem magamnak, hogy teljesen rossz és eredménytelen legyen – de el kell kezdeni csinálni.
Most is hasznos volt: direkt lassan kezdtem futni, mert úgysem bírnék többet. Aztán féltávtól kezdve belejöttem, elkezdtem élvezni és a vége az lett, hogy kb .15 mp-cel lett rosszabb eredményem, mint az eddigi legrosszabb és jól éreztem magam, hiszen megcsináltam + a futásnak köszönhetően.
Neked milyen trükkjeid vannak?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: