Egyre inkább azt gondolom, hogy a lineáris tervezés illúzió – bár nagyon jól hangzik.
Mit értek ezen?
Azt, hogy sokan szeretnek így tervezni: az első hónapban lesz 5 új ügyfelem. A másodikban 10. A harmadikban 15 – és így tovább, amíg a papirra kifér a grafikon és tart a remény.
Kezdem úgy gondolni, hogy a valóság teljesen más. Először a gyerekeimen vettem észre: nem egyenletesen nőnek és fejlődnek, minden nap ugyanannyit, hanem úgy, hogy van egy szint, aztán sokáig az marad, addig csak érik a felszín alatt a fejlődés, aztán amikor ez a látencia véget ér, hirtelen, napról napra történik meg a fejlődés, a változás.
Ma ugyanez történt velem: mint már írtam, úgy terveztem a futást, hogy 2.8 km a kör, amit futok és az első időben a cél az volt, hogy hozzászokjak. Ahogy tegnapelőtt írtam, sikerült, sőt, tegnap és ma már vártam, hogy mikor mehetek végre futni.
De a terveim továbbra is azok voltak, hogy majd fokozatosan növelem az egyszerre megtett távot, csökkentem a séták számát közben és majd valamikor novemberben biztosan képes leszek egyszerre lefutni a távot. S ezt komolyan is gondoltam!
De ma az első séta után úgyis lejtett az út és úgy gondoltam kipróbálom, meddig bírom. Kapásból a megszokott lépésszám négyszeresét futottam le. Aztán megint sétáltam és onnan végigfutottam az egészet! Időben kb. ugyanannyi volt, mintha sétáltam volna, de gyakorlatilag végig futottam – és ahogy az Edzesonline egyik cikkében írták, ahogy megy majd le a súlyom, úgy fog nőni a tempó.
Hát ez az ugrásszerű fejlődés!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: