Ez – az összehasonlítgatás másokkal – tünete is az alacsony önértékelésnek, azt mutatja, hogy nem vagy elég jó magadnak.
Kétféle módon működik, az első biztosan ismered: meglátsz valakit és vagy elönt a sárga irigység, vagy teljesen nullának érzed magad, amikor meglátod azt, hogyan él, milyenek a körülményei, milyen a munkája, mennyire sikeres, stb.
Erre az a tüneti kezelés, hogy tudatosítod magadban: ez csak külsőség, nem tudod milyen árat fizetett érte vagy fog fizetni érte. Amikor adósságrendező kölcsönökkel foglalkoztam, akkor volt alkalmam az ügyfeleim pénzügyi hátterét meglátni: volt nem egy olyan ügyfelem, akinek látszólag mindene megvolt, nagy ház, két Mercedes, stb. – és folyamatosan a teljes pénzügyi csőd határán egyensúlyozott vagy már afelé tartott, annyi hitele és kölcsöne volt. De nemcsak a kívülről láthatatlan problémákat nem látod. Van például olyan ügyfelem is, aki azért ,hogy felfuttassa a saját vállalkozását, szerintem hatalamas kockázatot vállalt: rövid lejáratú, több tíz millió forintos kölcsönt vett fel a házára. Ő megcsinálta, azóta jól megy a cég, de sok munkával és kockázattal járt. De ez sem látszik kívülről.
Kérlek, segíts nekem a linken található egykérdéses kérdőív kitöltésével!
A másik módja az önleértékelésnek az, amikor másokat értékelsz le és magadat fel. Erre én nagyon hajlamos voltam és időnként még mindig az vagyok. Ezt úgy tudtam jól működtetni, hogy amikor valaki egy bizonyos területen jobb volt nálam, akkor én azt mással kompenzáltam. Például: igaz, hogy háza és Mercedese van, én meg Suzukival járok, de mennyivel jobban nevelem a gyerekeimet! Az nála tiszta csőd, míg nálam…
Hogyan lehet ebből kijönni?
Én úgy jöttem ki, hogy a pszichodráma csoportokban, az önismereti részben és a képződésem során, valamint az ügyfelekkel folytatott munkám során ráláttam sok emberi sorsra, sok kívülről nem látható problémára, helyzetre és közben megtanultam, magamra, a saját fejlődésemre koncentrálni (növeltem az énerőmet) és igyekeztem és igyekszem a saját értékeim szerint élni, arra törekedve, hogy magamhoz képest legyek egyre jobb.
Ennek eszköze ez a blog is, kaptam már olyan visszajelzést, hogy egyre jobb lett – és – többek között – a kitartásomat is erősítem vele, hogy tudok-e 120 napig minden nap blogot írni, vagy feladom-e valamikor?
Kép forrása: Dan Greenburg – Marcia Jacobs: Hogyan legyünk boldogtalanok – Az önsorsrontás tudománya Gondolat, 1989, 59. oldal
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: