Holnaptól majd folytatom a struktúráról írt sorozatomat, de ma történt néhány érdekes dolog, amelyekről szívesen írok.
Az egyik az, hogy reggel átléptem a 108 kg-os álomhatárt (azért álomhatár, mert már több, mint egy hónapja küszködöm azzal, hogy alá menjek). 107.6 kg voltam, ennyi valamikor 2007-2009 tájékán lehettem. Az Edzés online-on, az edzésnaplómban az alapadataimnál nincsenek ilyen régi adatok, de 2011-ben 109 voltam, tehát nagyjából stimmel a 2007/2009.
Kérlek, segíts nekem a linken található egykérdéses kérdőív kitöltésével!
Szombaton meg bevált az elméletem, amiről eddig még nem írtam. Tegnap ezt írtam a blogban: ” de fontosabb lenne az énképemen változtatnom: inkább karcsú és izmos futóként tekinteni magamra, nem pedig kövér emberként.” Az elméletem pedig a következő volt: Aki kövér, annak az énképe is arról szól, hogy ő kövér. Ez logikus, de ennek az a következménye, hogy mivel kövérként tekint magára, ezért úgy is viselkedik. Tehát pl. sokat eszik, hiszen ő kövér, aki sokat eszik, mert a kövér emberek sokat esznek. Meg amúgy is sok ételre van szüksége a nagy testének. Ezért – a bűntudat, szégyen és önmarcangolás pillanatait leszámítva – nem zavarja, hogy sokat eszik. S a választásait is ennek megfelelően végzi el: eleve többet választ, mintha nem tartaná magát kövérnek. (Nyilván nem ez az elmélet generál forradalmat a fogyókúrában, nem is biztos, hogy általános érvénű, de hasznos lehet annak, aki érintett.)
Szombaton is Bp-n voltam, pszichodráma felsőfokon. Utána meg bementem az IKEÁ-ba, húsgombócot enni. Volt egy visszautasíthatatlan ajánlatuk: 30 gombóc, dupla köret, két torta és az egész csak 1.990.- Ft-ért. Míg a 15-ös gombóc szimpla körettel, torta nélkül 1.190. Fél éve még simán a 30 gombócost választottam volna. Most viszont a hagyományos 15-öst és nem azért, mert “fogynom kell”, hanem azért, mert eszembe jutott, hogy nem fogom tudni megenni. Az elmúlt három hónapban hozzászoktam az eddigiekhez képest kevés evéshez és párszor már túlszaladtam a régi mennyiségre és rosszul voltam utána.
Következtetés: az énkép megváltoztatására érdemes ügyelni.
Az önmagunkra való odafigyeléssel kapcsolatban még egy dolgoról akarok írni: a célok, vágyak megvalósulásáról.
Lehet, hogy vannak olyan céljaid, amelyek megvalósultak, csak nem vetted még észre?
Egy mai sztori: szerdáig Bp-n oktatok. Reggel jöttem le, hátizsákkal és oldaltáskával. Megtartottam a napot, utána pedig megnéztem a Google Maps-on, hol lakom és elindultam gyalog, mert láttam, hogy max. 10 perc. Az ónos eső ugyan szakadt, de ezzel nem törődtem. Ráhúztam a hátizsákra az esővédő huzatot, én a kapucnit, a laptopom betekertem két szemeteszsákba és elindultam.
Természetesen eltévedtem.
Így a 10 perces séta helyett sikerült egy 3.6 km-es távot abszolválnom, a szakadó esőben, úgy, hogy közben az Erzsébet híd felől kellett felmásznom a Hegyalja útra.
S közben eszembe jutott valami: amikor legutoljára Szegeden voltam a Decathlonban, a túra cuccoknál volt egy kép, amin egy nő szakadó esőben, kapucnival a fején és nagy hátizsákkal ment az esőben. Én meg felsóhajtottam: De jó lenne, ha én is így túrázhatnék! Hát most megkaptam.
Kép forrása: www.pixabay.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: