Felpörögtek az események: a mai napon új személyes rekordot állítottam be: 107.0 kg voltam, ami azért olyan klassz, mert mostmár elég biztosnak látom, hogy elérem a projekt végére a -8 kg-ot (-30 dkg kell hozzá és az, hogy karácsonykor is tartsam magam a tervhez).
De a lényeg nemcsak ez.
Hanem az, hogy végre összeállt a kép, hogy miért nem elég a komfortzónából való kilépés a tartós személyes változáshoz? Miért kell még más is?
Holnap erről fogok írni, de előbb lehetőséget adok rá, hogy kitaláld, mi az.
Egy kis játék: ma jött meg a rukkolán megszerzett könyvem, amelyből már ebben a blogban is tettem fel egy képet, a Hogyan legyünk boldogtalanok, avagy az önsorsrontás tudománya. Ha holnap 19.50-ig megírod a Facebookon, kommentben, hogy szerinted mi a magyarázat, miért csak szükséges, de nem elégséges feltétele a tartós személyes változásnak a komfortzónából való kilépés, és elfogadom a választ, elküldöm Neked ezt a könyvet ajándékba. Ha többen írjátok meg, az első helyes válasz nyer.
Egy történet még segítségképpen: kb. három hete vettem egy pulzusmérős órát a futáshoz, mert úgy gondoltam, hogy mostmár futottam annyit, hogy várhatóan nem fogom abbahagyni, tehát nem az ablakon kidobott pénz és jót fog tenni, ha mérem a pulzusomat is. De még a mai futás közben is az első 100m-en jöttem rá, hogy otthon hagytam (és ki sem bontottam még).
Mit kell megugranom, megváltoztatnom ahhoz, hogy időben eszembe jusson?
Ez az epizód volt az, aminek a révén összeállt a kép.
Kép forrása: saját szkennelés
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: