120. nap – MEGCSINÁLTAM! – Értékelés és tanulságok

   Amikor elindítottam ezt a blogot, akkor két  objektív célt tűztem ki:

1.       A kezdő súlyomhoz képest le tudjak fogyni 8 kg-ot – ez pontosan teljesítettem: 114.7-ről indultam és ma délelőtt 106.7 voltam! Ez 100%-os teljesítés.
2.       Minden nap írjak egy blogbejegyzést. Összesen 118 bejegyzést írtam. A maradék kettőből egy “igazolt hiányzás”, mert beteg voltam. Egy meg igazolatlan, ugyanis a cél kitűzésekor nem gondoltam arra, hogy karácsonykor egy napot ki fogok hagyni. Itt így a teljesítés 118/120, azaz 98,34%. Ez sem rossz!

      Átlagosan a két célt 99.17%-ra teljesítettem, ami nagyon jó eredmény!

      Ezek az objektív számok.

A szubjektív értékelés a következő:

Azért választottam ez a két célt, mert ezek voltak azok a régi céljaim, amelyeket már több éve szeretnék megvalósítani, de eddig valahogy sosem teljesültek. Bár, ha jobban meggondolom, ezek nem célok voltak, hanem vágyak. Vágyakoztam az alacsonyabb testsúly után – de nem tettem semmit, pár nekibuzdulást leszámítva, amikor 2011-ben és 2012-ben elkezdtem kocogni. 

Ezek a nekibuzdulások arra viszont nagyon jók voltak, hogy az akkori tapasztalatokat beépítettem ebbe a projektbe, illetve a világlátásomba is. 2011 novembere volt az első emlékezetes eset, amikor egy népszerű lózung (Arra van időd, amire akarod) megdőlt a gyakorlatban. Annyi történt, hogy ősszel volt novemberig 18 futóedzésem és novembertől új munkahelyem lett, ami azzal kezdődött, hogy december 22-ig Bp-n voltam képzésen – és a futásnak vége lett ezzel. S a munka során is akkora volt a terhelés (főleg időben és térben), hogy bedőltek az edzésterveim.

(Egyébként persze, fel lehet tenni azt a kérdést, hogy Bp-n, az oktatás után miért nem mentem el futni, biztos lett volna rá időm. Erre az a válaszom és ez egy másik felismerés, hogy akkor még nem volt meg rá a belső lehetőségem, nem tartottam magam képesnek arra, hogy este Bp-n elmenjek futni. Ma már meglenne, tegnap este -5 fokban elmentem, ezt sem tudtam volna még megcsinálni 2011-ben, emlékszem, már az októberi pár fok is gondot okozott.)

Ami sokat segített: az elején a reális hozzáállás, ami azt jelentette, hogy megengedően viszonyultam saját magamhoz: nem az volt a cél az első egy-két hónapban, hogy tűzzel-vassal betartsam az edzéstervet, hanem az, hogy hozzászokjak a rendszeres mozgáshoz, integrálni tudjam a saját életembe. A másik, ami segített, az az otthon sokat hangoztatott mondatom volt, hogy én nem fogyókúrázom, hanem életmódot váltok, azaz belefér a csoki, az időnkénti nassolások és a nem diétás étkezés is.  Összesítve eléggé megengedően viszonyultam magamhoz és a projektemhez is.

Természetesen voltak objektíven olyan jól nem mérhető céljaim is, ezek a következőek voltak:

1. A kitartásom kérdése: gyermekkorom óta az volt rólam az általános vélemény, hogy okos vagyok, jó ötleteim vannak, de nem vagyok elég kitartó. Én azt gondoltam, hogy igen, csak valamiért nem mindig. Ez tényleg így van: én sokkal inkább izgalomkereső vagyok, ezért nem a kitartásommal van a baj, hanem azzal, hogy folyamatosan bírjam motiválni magam. Ez sikerült is, mert végigcsináltam.
2. A kérdés, hogy van-e bennem elég téma? Tudok-e blogot írni folyamatosan, élvezhetően és nem fulladok-e ki pár hét múlva? Ez azért is fontos, mert 2015-ben már önismereti csoportokat akarok indítani, nemsokára pszichodráma vezető leszek, így az, hogy követőket, olvasókat szerezzek, akiknek tudok olyan értéket adni, amit mástól nem kapnak meg, számomra létszükséglet. Úgy néz ki, van, még mindig sok-sok olyan téma van a tarsolyomban, amelyet nem írtam meg. S az olvasói visszajelzések szerint is lehet nálam érdekes, hasznos és új témákat találni. Objektíven pedig ott a Google Analytics – az olvasóim fele-kétharmada visszatérő, tehát hosszabb távon is tudok értéket adni az embereknek.
3. Személyesen én is ki akartam próbálni a változást, hiszen ebben a témában fogok dolgozni. Fontos, hogy gyakorlati tapasztalataim legyenek, hiszen elméletileg nagyon jól képzett vagyok, de ez kevés. Meg akartam ismerkedni a saját gyengeségeimmel, nehézségeimmel és a személyes változás folyamatával is. Sikerült.
4. Olyan anyagot akartam összeállítani, amely túl van az önsegítő könyvek szintjén, a gyakorlatban használható eszközöket és módszereket ad azoknak, akik sikeresebbek, gazdagabbak, könnyebbek akarnak lenni; a saját életüket szeretnék élni és elegük van azokból a mítoszokból, amelyeket a felszínes önsegítő könyvek és készségfejlesztő tréningek erősítenek, hanem tartós és valódi változást akarnak az életükben és ahhoz keresik a módszereket, ötleteket.
5. Növelni akartam a saját önbizalmamat, hiszen beszélni mindenki tud, ötleteket adni is, de végigcsinálni egy ilyen folyamatot munka és család mellett nem olyan egyszerű, hiszen meg kellett tanulnom folyamatosan motiválni magamat, megoldani az időhiány problémáját és elengedni a sokszor túlzott és életidegen elvárásaimat.

Ezek voltak tehát a szubjektív céljaim és elég jól sikerültek. 

A valódi változásról két kép, amely sokat mond: 

  Az első a súlycsökkenésemet mutatja a 120 nap alatt, napi bontásban. Látszik rajta, hogy a változásban az első három hét szinte semmit sem jelent. Akkor még van lelkesedés, haladnak a dolgok, a később fellépő problémákat még a jövő rejti. De előbb – utóbb óhatatlanul bekövetkezik a holtpont. A holtpont az az időszak, ami a valódi változás előszobája. Ekkor a kezdeti lendület már múlófélben, vagy el is múlt már és a komolyabb változás még nem indult be. Ezen túl kell jutni, ehhez kellenek a jól meghatározott célok és a napi rutin, amely visz magával, nem teszi a szükségesnél nagyobb küzdelemmé a holtpontot, hiszen érzelmileg amúgy is nagyon megterhelő a folyamatos kudarcélmény, az, hogy a befektetett energia ellenére nincs komoly változás.

De hogyan lehet jó célokat kitűzni? Erről írok majd bejegyzést, de szerintem azok az előrevivő célok, amelyek alkalmazkodnak hozzád és figyelembe veszik a cél sajátosságait is. Egy példa: jövőre nem pontos testsúlyt fogok kitűzni fogyási célnak: azért, mert a testsúly ingadozik, akár naponta többször is. Ha kitűzök egy intervallumot, akkor nem járok úgy, mint most, hogy külön rágörcsöltem az utolsó 30 dkg-ra, hogy meglegyen a 8 kg. 

 A másik dolog, ami segít a holtpont leküzdésében, a mérési intervallum jó megválasztása. A második ábra az ugyanaz a súlygörbe, csak éppen heti egy mérési pontot mutat: minden hetedik nap eredményét írtam csak bele.

Sokkal jobban látszik, érződik rajta a változás.

Nem olyan stresszes és hektikus, mint az első, sokkal inkább tolerálja a súlyom napi ingadozását, de mégis alkalmas arra, hogy észrevegyem a változást.

Ennek szerintem az az értelme, hogy a jól megválasztott mérési intervallumal nem teszek magamra akkor érzelmi terhet, mintha naponta mérnék, azaz megkönnyíti a motivációm fenntartását.

Mennyi munka kellett ehhez a változáshoz? 

 Összesen ennyi sportolás, amely a képen látható.

Mivel a célom az volt, hogy a sportot, a mozgást integrálni akarom az életembe, ezért ez csak időnként tűnt tehernek, általában élveztem.

(Hogy még egy szálat elvarrjak a végére: ebben a bejegyzésben írtam arról, mit veszek magamnak, ha végigcsinálom. Úgy döntöttem, hogy egyelőre nem veszek korit, mert volt az a két hét kihagyás november végén a futásban és a blogbejegyzésekben sem jött össze a 100%).

Tehát munka nélkül nincs változás, de ha jól megválasztvod a céljaid és a napi rutint, tartod a fókuszt és minden nap teszel értük valamennyit, valamint minél kevesebbet teszel ellenük, simán menni fog. Csak éppen a holtpont után önmagadat is meg kell változtatnod ahhoz, hogy a változás tartós maradjon és beépüljön.

Még egy fontos tanulság: a sikerrel foglalkozó önsegítő könyvek és tréningek kimondva vagy kimondatlanul arra alapoznak, hogy a sikerhez a 100%-os teljesítés, a tökéletes végrehajtás és a minden részletre való odafigyelés feltétlenül szükséges. De a valóság nem ez, nem kell szuperhősökké válnunk: ahogy a mozgásban a novemberi 13 nap kihagyásom, vagy a fogyásban a karácsonyi visszaesésem mutatja, vanak és lehetnek megingások, visszaesések – ettől még sikeresek lehetünk, elérhetjük a céljainkat!

E hosszú bejegyzés végére: mit hozott nekem ez az egész, a leírtakon kívül:

1. A rendszeres mozgás – a fogyáson kívül – azt, hogy sokkal jobb a gyomrom, előtte nagyon sok Rennie-t vettem be, hogy az égő gyomrom miatt aludni tudjak. És a mozgásnak tulajdonítom azt is, hogy sokkal jobban alszom és kevesebb alvással is beérem.
2. A rendszeres mozgás miatt nem kellett megtiltanom magamnak a csokievést – egyszerűen nem kívánom.
3. Megtanultam mértéket tartani az evésben: nem addig enni, míg étel van az asztalon; nem megtiltani magamnak a további evést, hanem megtanultam jól lakva érezni magam az eddigieknél korábban.
4. Megtanultam, hogyan leszek én, személy szerint sikeres – ezt 2015-ben kamatoztatni fogom.
5. Megtanultam, hogyan tudok saját magam számára reális célokat kitűzni, amelyeket teljesíteni tudok, illetve az eddigi tapasztalatokon alapulva tudok már 2015-re is teljesíthető célokat kitűzni.
6. Elindítottam az életem olyan irányba, amerre mindig is szerettem volna haladni.
7. Lett egy olyan blogom, amilyenre mindig vágytam: képekkel, érdekes témákkal és sok-sok kereszthivatkozással.
8. Vannak saját mérési eredményeim arról, melyik bejegyzésem volt a legnépszerűbb, melyiket osztották meg, mikor olvassák a blogot, stb. – ezeket fel fogom tudni használni a többi blogomban is.

Most pár napra szüneteltetem a blogot, a következő bejegyzés arról fog szólni, hogyan tovább és pótolni fogom az önbizalomnövelésről szóló anyagot is, mert azzal még nem készültem el.

Egy héten belül folytatom: visszavárlak! Addig is lájkolj a Facebookon, hogy értesülj arról, ha újra írok!