Hosszú távú célmegvalósítás: észreveszed a pozitív jeleket?

• Tulok Imre
• 2015. január 28. szerda

Amikor egy komolyabb projektbe kezdesz, akkor biztosan gondot okozott már az, hogy folyamatosan, akár hónapokon – éveken keresztül fenntartsd a motivációdat, hiszen látszólag nem sok minden változik. Ebben a bejegyzésben egy ötletet adok, ami segíthet ebben.

A motiváció fenntartása ilyen projekteknél azért olyan nehéz, mert az igazi, nagy változások (ezek lehetnek akár külső, akár belső változások) lassan mennek végbe. Ráadásul nem is egyenletesen. A változás, az eredmények lassan csordogálnak az elején, utána pedig hol begyorsulnak, hol lelassulnak – hol pedig látszólag megállnak, amikor eléred az aktuális holtpontot. 

Ezért könnyű elveszítened a lelkesedésedet.

Azért is könnyű, mert az önsegítő irodalom nem ír erről az állapotról. Általában írnak a hosszú kemény munkáról, a kitartás fontosságáról és ebben ki is merül az általuk nyújtott segítség.

Ezért ez egy hiánypótló írás: ha ezzel küzdesz, akkor most megnyugtatlak: ez teljesen normális jelenség, hogy ingadozik a motivációd, el- elveszted a lelkesedésedet és időnként legszívesebben abbahagynád az egészet.

De mit tehetsz ellene?

Az első lépés ez az információ: nem kínzod magad a motivációd ingadozása miatt, elfogadod, hogy ez természetes. 

A második lépés: ha eddig nem tetted volna meg, kidolgozol egy, a célod eléréséhez szükséges napi rutint, amit mindenféle lelkesedés és motiváció nélkül is el lehet végezni. Tehát nem kell nagy lendülettel, lelkesen, motiváltan és hős módjára dolgoznod, főleg, amikor semmi kedved hozzá, hanem pusztán elvégzed a napi minimumot. Nem azért, hogy holnapra gazdaggá és sikeressé válj. Hanem azért, hogy ma, az elvégzés miatt jobban érezd magad. (S ezzel megtörd az a negatív érzelmi kört, ami kb. úgy néz ki, hogy ma nem csináltam semmmit -> bűntudatom van, szégyenlem és rosszul érzem magam -> csökken a motivációm -> a remény, hogy majd holnap -> de holnap sem teszem meg, hanem a tegnap elveszett lehetőségén bánkódom és magamaon, hogy lehetek ilyen -> bűntudatom van és így tovább).

A harmadik lépés: van valamilyen rendszered (ez akár egy papirdarab is lehet a hűtőn), ahol dokumentálod, mit végeztél el.

És a negyedik lépés, a csavar az egészben: megtanítod magad arra, hogy észrevedd azokat az apró vagy nem is olyan apró jeleket, amelyek az mutatják, hogy a változás folyamatban van! Ez fogja fenntartani a motivációdat! Ez fogja beépíteni az identitásodba azt, amilyen személyes változás el akarsz érni.

Milyen apró jelek lehetnek? Néhány példa:

• Sosem tartottam magam sportolónak. Sőt, inkább antisportolónak. Éppen tegnap néztem meg az edzésnaplómat: ez már a harmadik hónap, amikor teljesen rendszeresen sportolok. Akkor most mi vagyok? Kezd kibővülni az identitásom azzal, hogy én futó vagyok, kezdem felvenni hozzá a megfelelő szerepet és előbb-  utóbb tényleg futóvá fogok válni. (Az edzésnaplóm van a képen). Ez illusztrálja egyébként, hogy működik a módszer: a havi edzések legalább fele olyan volt, hogy fogalmam sincs, mikorra fogok lefogyni, lehet, hogy nem is kellene futni, DE ez a kétnapi penzum, ezt azért megcsinálom, mert képes vagyok rá. De ma nem várok tőle sokat, csak azt, hogy ma megcsináljam, mert akkor jobban fogom magam érezni.
• Az, hogy többezer olvasóm lesz minden nap itt a blogban, nem úgy történik, hogy ma 2, holnap meg 4500.  Hanem úgy, hogy egyre több embert érdekel, amiről írok, egyre több embernek adok ösztönzést, egyre jobban írok – ehhez is idő kell. Ezt persze észre lehet venni Google Analytics-szel, de ilyen apró jel az, hogy pl. egy FB-csoportban, ahol gyakran kommentelek, egy ismeretlen csoporttag név szerint megszólít a kérdésével, mert tetszettek neki a másoknak adott válaszaim.

Tehát, ha jó irányba haladsz, lesznek ilyen apró jelek, amelyek erősítenek, igazolnak és támogatnak: csak nyisd ki a szemed és vedd észre!